Ülök a gépem előtt, és a keddi bánovói alkalmunk emlékei zümmögnek, döngicsélnek, lágy szellőként lengenek a lelkemben. És nemcsak a kisebb-nagyobb bogarak, rovarok, „apróhüllők”, friss-hajtás illatok miatt, hanem mert ismét jó volt együtt lenni. Nekünk, Isten teremtményeinek.
A 2016/2017-es évad záró bibliaórás alkalmát ismét Bánovón tartottuk, Kati néni mesés kunyhójában illetve a természet lágy ölén. Egyik énekünk sorai is belecsendülnek a keddi emlékeimbe:

„Ismét egyik esztendeje,
Istentől kimért ideje
Telék el a mulandóságnak:
Az égi testek órája, lefolyván lett példája
A közös változandóságnak;
Elmúlt vége, mint kezdete,
Már van csak emlékezete.
Boldog, ki csendes lélekkel,
És nem könnyező szemekkel
Tekinthet vissza folyására,
Ki, ha magát megkérdezi,
Belső örömmel érezi,
Hogy szolgált ez jobbulására,
Hogy ment mind az ismeretben
Előbb, mind a szeretetben.” (RÉ – 280. dicséret)

Ez a június 20-i záró alkalom abban erősített meg engem, s bízom benne, hogy a többieket is, hogy nálunk, a mi kis közösségünkben, nemcsak a mindenároni ismeret elsajátítása a cél, hanem a szeretet is. Annak nemcsak hangoztatása, hanem gyakorlása is. Mutatta ezt vendéglátónk vendégszeretete, a résztvevők önzetlen természetbeni adakozása, hogy a nap folyamán nemcsak a lelki, hanem a testi táplálékokból is a legjobbat vehessük magunkhoz.
Természetesen nem maradhatott el az igeolvasás, Ica „tanítónéni” már szokásos vers, illetve üzenet felolvasása. Jó volt ott a hegyekben nagyokat beszélgetni, testben és lélekben kicsit megpihenni, s azzal a bizalommal búcsúzni egymástól, hogy a jövő évadban (szeptembertől) újra együtt tanulmányozzuk, kutatjuk majd az Isten titkait, és erősítjük egymást a keresztyén élet rögös útjain való mindennapos járás során.
Ezért az alkalomért is egyedül Istenünknek vagyunk hálásak, akié a dicsőség örökkön örökké!

Kovács Tímár Ildikó