Balog Miklós: Ha senkiben…
(Mikeás 7,5–10)

Ha senkiben se’ bízhat már az ember,
nincs jó barát és nincsen hű rokon,
nem láthat túl a gyötrő gondokon,
csak durvaságot kap, de szólni nem mer,

nehogy a rossz hatványozottan érje;
reménységét akkor se adja fel,
az Úr e bús sötétben is felel:
Szolgám, kihozlak én az égi fényre,

s nem csúfolhatnak: „hol van Istened?”
mert én leszek bizonyság is neked,
csak várd szabadításom türelemmel.

Bűnbánatod nyomán bocsánatom
szerelmemből oly gazdagon adom,
hogy elborít, miként fövényt a tenger.