Mács Zoltán (1933–2020)

http://rirek.sk/wp-content/uploads/2020/02/I2A5441.jpgMács Zoltán (1933–2020)
http://rirek.sk/macs-zoltan-1934-2020/

Nehéz múlt időben beszélni és írni olyan emberről, aki még tegnap itt volt közöttünk. Váratlanul jött a hír, elhunyt Mács Zoltán, nyugalmazott pedagógus.

Sok kollégámmal együtt az utóbbi időben szomorú szívvel vettük tudomásul, hogy egyre kevesebbet találkozunk kedves volt kollégánkkal, Mács Zolival. Sajnos egészségi állapota már nem engedte a hosszabb sétákat, a számára eddig megszokott életformát.

Egy nagyon értékes, sokoldalú embert veszített el személyében a pedagógus társadalom és Rimaszombat magyarsága. Olyan időszakban kezdte tanítói pályafutását, amikor csak kezdetleges volt a magyar iskolarendszer hazánkba. Nem volt példakép, nem volt útmutató. De volt sok tanulni vágyó magyar gyerek, ez adott erőt Zolinak és pedagógustársainak, hogy megteremtsék a nemzetiségi oktatást. Zoli ebben példakép volt számunkra, fegyelmezett munkát, szakmai ismereteink bővítését tanultuk tőle. Irányt mutatott akkor is, amikor tanított, akkor is, amikor az igazgatóhelyettesi funkciót töltötte be.

A Srobár utcai alapiskola valamennyi pedagógusa tisztelte, mert az általa megteremtett légkör biztosította a feltételeket a pedagógiai munkához. Szakmai tudását pszichológiai ismertekkel bővítette. Rimaszombatban az ő irányításával nyílt meg a kisegítő iskola. Igazgatóként sok hátrányos helyzetű tanulónak adta meg a lehetőséget az alapismeretek megszerzésére.

A tanítói és igazgatói munka csak részben töltötte ki Mács Zoltán tevékenységét. Nagy szerelme volt az irodalom. Nemcsak olvasta nagyjaink műveit, de utolérhetetlenül tolmácsolta is. Páratlan hangorgánumát jól ismerete városunk irodalomkedvelő közönsége. Irodalmi színpadot alakított, tanítványai versenyeket nyertek, de az igazi győztes a közönség volt. Ezen a téren is nagy űrt hagyott maga után. A totalitárius rendszer egyetlen engedélyezett magyar szervezetében a Csemadokban is páratlan értéket hagyott maga után.

„Ahogy lehet…” tanít bennünket Reményik Sándor. Mács Zoli ezt szó szerint értelmezte. Az akkori helyi nemzeti bizottság mellett működő bizottság felkérésére névadó ünnepségek, esküvők, temetések szónoka volt, hogy beszédei emberi hangon részben helyettesítsék a tilos egyházi szolgálatokat.

Sportszerető emberként elemében érezte magát a rimaszombati uszodában, de sokszor volt veretlen sakkban is.

Amikor megnyíltak a templomok kapui a pedagógusok előtt is, Mács Zoltán az egyházban is a nehéz munkát vállalata. Presbitere majd gondnoka lett a Rimaszombati Református Egyházközségnek.
A legnehezebb években állt helyt jelentős eredményeket felmutatva. Oszlopos tagja volt annak a közösségnek, amely szorgalmasan dolgozott a református gimnázium újraindításán.

Zoli példás férj, családapa, nagyapa volt. Leginkább szeretteinek fog hiányozni. Emberségét, magyarságát átadta gyerekeinek, akik tovább viszik mindazt, amit megalapozott.

Üres marad a református templomban Mács Zoltán helye. Nagyon fognak hiányozni tanácsai, útmutatásai.

Isten veled Zoli! Búcsúzik volt kollégáid nevében Csomósné Melczer Éva