Tíz gíra

Tíz gíra

Gerzsenyi Sándor: Tíz gíra

„Kereskedjetek, amíg megjövök!”
– Mondta az Úr, és messzi-tartományba
Távozott: dicső égi országába.
S én itt maradtam szolgái között.

Mielőtt elment, énrám is hagyott
Tíz értékes gírát, hogy megpróbáljon.
Kegyes volt hozzám Uram és Királyom.
Azóta én az adósa vagyok.

Lám, elszállt fölöttem az idő.
Közel a nap, hogy Uram visszatérjen.
Számolgatom, mennyit „hozott” a pénzem.
Tudom, nemsoká ő vesz majd elő”.

S megkérdezi: A gírámmal mi lett?
És nincs helye cselnek, ravaszkodásnak.
Néven szólít, hogy színe elé álljak.
Fülem e szóra nem lehet süket.

Dadogva kezdem érveim sorát…
Uram, a hasznod talán ha öt gíra…
Légy irgalommal teljes szívű bíra,
Tedd félre az ítélet ostorát!

Néhány szolgatárs már sorra került…
Én itt toporgok a várószobában.
Szívem remeg, bár mindig erre vártam,
Hogy álljak végre szent színed előtt.

Nincs semmi érdemem, áldott Uram,
De rendületlen hiszek irgalmadban.
Bocsáss meg, hogyha adósod maradtam,
Csak ez segít, hisz véget ér utam.

Könyörülj rajtam, csak ezt mondhatom!
Keresztfán kihullt véred érdeméért,
Megtört testednek drága öt sebéért
Emeld fel szívemet, szeress nagyon!