A járványhelyzet miatt többszörösen is újratervezve kezdtük el idei napközis táborunkat.

Ott kezdődik a történet, hogy a KOEN Alapítvány erdélyi munkatársai által kidolgozott központi téma tavalyra, azaz 2020-ra lett tervezve, és már eleve az Újratervezés címet kapta.

Rimaszombatban 91 bejelentkezett gyermek várta 2021. július 6-án a tábornyitást. Visszatekintve az elmúlt esztendőkre, az idei gyermeklétszám magasan túlszárnyalta azokat – mégpedig úgy, hogy igazából nem is propagáltuk táborunkat.

Egyfelől hálásak voltunk Urunknak, hogy imáink meghallgattatnak, és Gondviselőnk gondoskodott arról, hogy az ÜGY, a keresztyénség ügye jó termőföldbe hullott városunkban. Most pedig nyílnak a szívek, szomjaznak a lelkek. Látta ezt a kísértő is, és nem is hagyta ezt a dolgot ennyiben. Az aggodalom, a kétségeskedés formájában támadott: Hogy mertek 91 gyermeket táboroztatni? Hogyan
fogtok rájuk felelősen vigyázni? Ez így nagy felelőtlenség! És a járvány? Nem féltek a fertőzéstől, az ellenőrzéstől, a meghurcolástól?

Szerető Urunk azonban nem hagyott magunkra, nem nézte karba tett kézzel vergődésünket, hiszen imáink meghallgattattak, és Ő naprakész üzenetekkel erősített, támogatott, vezetett. Általa megerősödve kezdtük el megtervezni – újratervezni a vakációs bibliahetet.

Először a témával ismerkedtünk.

Újratervezés. Gyakran van rá szükségünk életünk során. Sokszor jó előre megtervezzük mindennapjainkat, életünket. Vajon mindig jó utat választunk? Vajon mindig a jó úton haladunk? Ha letérünk vagy eltévedünk, vajon észrevesszük? Mert az újratervezés csak akkor történhet meg, ha tudatában vagyunk annak, hogy nem jó az az út, amelyen járunk.

Arra szerettük volna felhívni a gyermekek figyelmét a hét folyamán, hogy Isten mindig a jó a úton vezet. Bennünket is, ha engedelmeskedünk neki, ha követjük Őt. A döntés a mi kezünkben van, mi dönthetjük el, hogy milyen irányba akarunk haladni. No, de hogyan ismerjük fel a megfelelő utat?

Kövessük Istent és az ő utasításait! A GPS egy olyan eszköz, amely által rákapcsolódhatunk a „Vezérlőre”, aki a mi esetünkben nem más, mint maga az Isten.

És (talán) többen megértettük, hogy mi, vezetők eszközei, munkatársai lehetünk a mi Urunknak ebben a munkában, hiszen bennünket bízott meg azzal a feladattal, hogy ezen a héten az Istennel való járás útjára taníthassuk, indíthassuk a ránk bízott gyermekeket.

A négy nap öt bibliai üzenetet adtunk át:
1. Kapcsolódj rá! – Jézus megkeresztelkedése – Őt hallgassuk!
2. Indulhatunk! – Jézus első tanítványai – Ők az elsők, akik megtalálják Őt, és követik.
3. Letértél az útról, veszély várható! – Az aranyborjú – A kapcsolatvesztés veszélyt jelent.
4. Újratervezés – Az emmausi tanítványok – Lépj a jó útra, hallgasd Őt, kövesd Őt.
5. Megérkeztél a célhoz! – A bölcsek érkezése a jászolhoz – Ha jó utat követsz, megérkezel.

A 91 gyermeket 6 csoportra osztottuk. Minden csoportnak minimum két felnőtt csoportvezetője volt, akiknek minimum két segédjük is. Az egyik csoportvezető a segédekkel a nap folyamán folyamatosan „őrködött” a rájuk bízottak felett. A másik csoportvezető a csoportbeszélgetésekért, az igei üzenetek elmélyítéséért volt a felelős.

A gyermekek idén a templomban hallgathatták meg a bibliai történeteket, itt tanulták az énekeket – hiszen a templomtér elég nagy volt ahhoz, hogy felelősségteljesen együtt lehessenek a táborozók és vezetőik.

Idén is gondot fordítottunk arra, hogy a gyerekek kézműveskedjenek, játszanak, sportoljanak.

A szabad (önkéntes) foglalkozásokra a reggeli órákban volt lehetőség.

Délután már szervezetten sportoltak, vetélkedtek, kézműveskedtek, vagy éppen a napi üzenethez tartozó kvízt oldották.

Mivel pontos időbeosztás szerint működtünk, gördülékenyen lezajlottak a nap eseményei, és már csak azt vettük észre, hogy érkeznek a szülők csemetéikért.

A hét idén is hagyományosan a táborzáró istentisztelettel zárult, ahol a szülőkkel, hozzátartozókkal közösen áldottuk Urunkat.

Hálásak vagyunk Istenünknek, aki megőrzött és megáldott bennünket ezen az idei vakációs bibliahéten is.

Hálásak vagyunk az önkéntes munkáért a lelkésztársaknak, református iskolánk tanárainak és nevelőinek, valamint fiataljainknak, akik évről évre egyre szívesebben vesznek részt ebben a munkában.

Hálásak vagyunk mindenkinek, aki kitartóan imádkozott ezért az ügyért, és hálás köszönetet mondunk minden adományért, segítségéért.

Isten legyen továbbra is gyülekezetünk őriző pásztora!

Soli Deo gloria!

Kovácsné Tímár Ildikó, lelkipásztor

A tábor képei megtekinthetők a galériánkban vagy a Csillagos hasábjain.