Lassan rendszeressé válik, hogy vasárnap délelőttönként üzenetet küldök egyháztagjainknak, melyben jelzem, harangjaink ismét vasárnapi elcsendesedésre hívogatnak. Tulajdonképpen egy meghívót küldök az Úr nyugalomnapjának a megünneplésére. Igeolvasásra, éneklésre, imádkozásra.
A húsvét utáni első vasárnapon, néhány éve nem szólnak a harangjaink. Mégis mindig elindultunk az istentiszteletre… Igaz nem a rimaszombati templomba, hanem a környező gyülekezetek valamelyikébe, ahol együtt örvendezünk Istenünk színe előtt. Hálásak vagyunk az egykori, és a mostani befogadó szeretetért. Erősítőek ezek az alkalmak!
A mai ige meghívója szerint is mozdulni kellene! Kimozdulni, megmozdulni… Azért az nem mindegy, hogy hová… Egy jó helyre… A legjobb helyre!