Kol 2,4 Ezt azért mondom, nehogy valaki titeket megtévesztő szavakkal félrevezessen.

Hányszor kell, hogy elmondjam, hogy végre meg is értsd? Azt hiszem ez egy olyan kérdés, ami ebben az épületben bármelyik órában nagy valószínűséggel elhangozhat. Tehát ez ma a kérdés. Hányszor kell valamit elmondani az embernek, hogy megértse? Tudósok szerint ahhoz, hogy egy dolgot igazán megjegyezzünk, hétszer kell elismételnünk. Persze ez egy tanárnak nem nagy vigasz, hiszen attól, hogy hétszer elmond valamit, legfeljebb ő maga tanulja meg még jobban. Tehát azok akik már több mint hét éve tanárok, valószínűleg mindent elmondtak már hétszer, és most mindent tudnak. Viszont mi a helyzet a hallgatókkal?

Számukra nincs remény.

Csak viccelek.

A hallgatókkal főleg akkor van baj, ha süketek. Tehát valójában nem is lehet őket hallgatónak nevezni, mert nem hallgatnak. Egy olyan helyen, ahol Isten igéjéről beszélnek, többnyire azt történik, hogy valaki beszél, a többi hallgatja. És ha a hallgató nem hallgat, akkor olyan, mintha nem is lenne jelen.

Induljunk most ki abból, hogy mégiscsak hallgat a hallgató. De nem mindegy, hogy mit. Annyi igazság van a világon, hogy nehéz eldönteni, hogy melyik az igaz.

Különösen lelki téren. Egyrészt az emberek nagyon szégyellősek, ha lelki dolgokról kell beszélni, legalábbis felénk ezt magánügynek tekintik. Másrészt viszont az is észrevehető, hogy vannak akik gátlástalanul terjesztenek bármit, babonákat, hiedelmeket, aminek gondolkodás nélkül bedőlnek az emberek. Mostanában sokat foglalkoztunk ezekkel a lelkész kollégákkal, a legutóbbi konfi-n is ez volt a téma. Mármint a téma a halál és a feltámadás volt, amit próbáltunk tisztán Bibliai alapon elmondani a fiataloknak. Már amikor készültünk a napra, akkor előjött, hogy mennyi tévhit, és hiedelem veszi körül ezt a témát. Miért kell hantot dobni a koporsóra, hol kell állnia a lelkésznek, merre legyen az elhunyt feje, amikor a sírba teszik? Egy csomó kérdés, amivel a Biblia nem foglalkozik, ezért az ember kiegészítette. Azt is elmondtuk, hogy a halottnak már teljesen mindegy, neki csak a teste van jelen a temetésen, ahhoz pedig nem érdemes beszélni, nem kell megszólítani, és ő már senkitől nem búcsúzik. Az egész temetés azoknak szól, akik élőként jelen vannak. Őket kell megszólítani, ők búcsúznak.

Egyszerűnek tűnik a dolog, elmondtuk, hogy mi a helyes, mi a kitaláció, de attól még nem magától értetődő, hogy a jelenlévők ezután eszerint máshogy fognak gondolkodni. Nagyon nehéz szembe menni azzal, amit a nagyszülőktől, szülőktől tanultak. Nehéz elfogadni, hogy ha a szüleinknek nincs igazuk, mert a lelkész azt mondta.

Számomra a Biblia szava, és Pál apostol szava elég meggyőző érv, és remélem, hogy ez a hallgatósághoz eljut majd. Legyen szó a tanári karról, vagy a diákokról. Ámen.

Imádkozzunk: Mindenható Urunk, köszönjük neked, hogy mások életén keresztül is szeretnél bennünket tanítani, hogy nekünk ne kelljen ugyanazt az utat végigjárnunk. Add, kérünk, Urunk, hogy meg tudjuk fogadni a tanácsaidat, és a te utadon tudjunk járni.