1. évad 4. rész – A prófécia
Ézs 9,2-6 A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.
Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak.
Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján.
Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz.
Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!
Kedves gyerekek és testükben megfáradt felnőttek! Ma újra a mesék világába szeretnélek titeket elkalauzolni, egy olyan helyre, ahol furcsa dolgok történnek, Kardamóm aprócska kis városába, ahol Basztián rendőrbiztos orra alá a három rabló, Kaszper, Jeszper és Jonatán tör rendszeresen borsot. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve még a saját orruk alá is sikerül borsot törniük akkor, amikor Zsófi kisasszonyt elrabolják, hogy rendet tegyen az életükben. Ami persze sikerül, csak nem egészen úgy, ahogyan azt a három rabló eltervezte. Thorbjörn Egner: A három rabló című zseniális mesekönyve örök tanulságul szolgál kicsinek és nagynak egyaránt.
A mesék szeretete és az abban rejlő erőt, amely fejleszti az érzékenységünket, tágítja a látóterünket, és a hozzá kapcsolódó öröm, amit mind a hallgatás, mind a mesélés jelent, nagy hatással van az emberre. Három rabló, akiknek a legfőbb motivációja az, hogy szerezzenek, hogy zsákmányra tegyenek szert, hogy a mások kárán jussanak előbbre, de valahol lelkük mélyén mégsem ilyenek, és jó szívük erősebb, mint a zsákmány iránti vágyuk. Mert mindenkiben, még a rablókban is ott van az a jó, ami képes kinőni az emberből és túlnőni az emberen, ha megkapja a megfelelő motivációt. Ézsaiás ma reggel erről ír, igaz nem a mesék hangulatával, hanem az igazság megrendítő erejével, de erről a jóról, ami megkapta a legnagyobb motivációt. Mert egy gyermek születik nekünk, aki elhozza a legnagyobb ösztönző erőt erre a világra, amiért megéri cselekedni a jót, amiért megéri változni, ami eljuttatja odáig az embert, hogy az öröme akkora lesz, mintha zsákmányt szerezne, de közben soha többé nem akar már szerezni, csak adni, adni és adni.
Mesésen hangzik, hogy mindez lehetséges lenne, hiszen ismeritek magatokat, és ismeritek a többi embert is, tudjátok, hogy milyen az ember. Ha ad valamit, azt sokszor veszteségnek tekinti. De Isten máshogy viszonyul hozzánk. Bármit adhatott volna nekünk, hiszen minden az övé, Ő mégis a számára legértékesebbet, legfontosabbat adta, az Ő Fiát.
Ha elfogadjátok ezt az ajándékot, akkor ti is olyanok lehettek, mint a mesében szereplő rablók. Történetetek elején talán senki nem gondolná, hogy némi jóérzés is szorult belétek, de a végén kiderülhet, hogy szívetek a helyén van. Csupán annyi a dolgotok, hogy elfogadjátok Isten ajándékát, és meghallgatjátok, hogy mit üzen nektek nap mint nap. Nem csak az ige által, hanem egy csomó lényegtelen apróság által is. Rengeteg lehetőséget kapunk, hogy helyrehozzuk amit elrontottunk, hogy jót cselekedjünk, csak nyitott szemmel kell járnunk.
Próbáljátok ki, hogy ha másokkal jók vagytok, ha másoknak adtok magatokból, nem szegényebbek lesztek, hanem gazdagabbak általa. Lehet hogy ki akarnak majd használni titeket, de a kereszténység nem arról szól, hogy hagyjátok magatokat tönkretenni, hanem hogy megmutassátok Jézus szeretetét a világnak. Győzzétek le a rosszat jóval.
elhangzott: 2013. május 6-án