Hazug hírt ne terjessz! (2Móz 23,1a)

Sokféleképpen meg tudjuk magyarázni azt, amikor nem vagyunk őszinték. Ismerjük a kegyes hazugságot, amikor valakit azzal óvnak meg mások valamilyen fájdalomtól, hogy elhallgatják előle a rossz hírt, nehogy nagyon elkeseredjen miatta.
Aztán, az ember tudatlanságában, vagy félinformációk miatt is képes félrevezetni másokat, mondván – Nem tudtam, hogy hogy is van pontosan.
De az ember különböző szituációk miatt is feljogosítva érezheti magát arra, hogy ne mondjon igazat: mert valamilyen érdek éppen úgy kívánja, vagy szándékos bajkeverés valamilyen ellenséggel szemben, vagy éppen mert ez a kényelmesebb (mint bevallani az igazat, ami a helyzettől függően elég kellemetlen is lehet).
A fent olvasott ige viszont úgy utasít, hogy mindenféle hazug hír terjesztése bűn. Mózes egy hosszabb tanítást kezd ezzel a mondattal, a későbbiekben pedig élesen bírálja az igazságtalanságot, a korrupciót, az ellenségeskedést. Mind arról szól, hogy neked, a te személyednek mit kell tenned. Minden egyén saját felelőssége, hogy hogyan dönt. Isten szerint él-e, vagy sodródik a többséggel. Az utolsó napon ugyanis senki nem lesz kíváncsi a magyarázkodásra: De hát ő is ezt csinálta! Mások vittek bele engem a rosszba! A helyzet úgy kívánta, hogy megtegyem!
De nekünk inkább ne kelljen magyarázkodnunk Isten előtt. Döntsünk inkább úgy, hogy az ő tanítása szerint élünk. Kezdjük mondjuk azzal, hogy nem hazudunk – ahogyan Mózes is a tanítás legelejére tette ezt az utasítást: Hazug hírt ne terjessz!