Mennybemenetele napján, Jézus búcsúzott. Elbúcsúzott és elment.

Búcsúzni talán a legnehezebb. Ha csak rövidebb-hosszabb időre távozik is valamelyik szerettünk, és tudjuk, hogy előbb-utóbb újra találkozunk majd, akkor is szomorúak vagyunk, nehéz a szív. Ha egy élet  beteljesedik, és valakinek el kell mennie a minden élők útján, nehéz a hátramaradottaknak…

Jézus  azon a napon elbúcsúzott. Elköszönt, feladatot hagyott, ígéretet tett,  aztán elment… Hogy helyet készítsen az övéinek, hogy esedezzen értünk…  A tanítványok szíve akkor, biztosan nehéz volt…

Nekünk viszont ez jó… Nagyon jó…

 

 

Győri József: Az Olajfák hegyén

Ne menj el, Mesterünk!
Urunk, maradj velünk!
Árván hagynád kis sereged?
Nem folytatnád nagy művedet?
A keresztfán kiszenvedtél.
A halálból visszajöttél.

Ugyan mi lehet még hátra,
Hogy Izráel királysága
Dicsőségben helyreálljon,
S tudják, lássák a világon:
A megcsúfolt Jézus az Úr,
Minden ellenség porba hull.
Ne menj el, Mesterünk!
Urunk, maradj velünk!

Nyugtalan vándorok!
Nem a ti dolgotok
Készíteni a terveket,
Kitűzni a mérföldeket,
Időket és alkalmakat;
Atyám rendezi azokat.
Legyen türelmes hitetek,
Ne képzelődjék szívetek,
Mintha az Ő menetrendje
A ti kezetekbe lenne.
Nyugtalan vándorok,
Nem a ti dolgotok.

Mennyei vándorok,
Ez a ti dolgotok:
Gyermekszívvel esdekelni.
Lelket, tüzet kérni, nyerni,
Elindulni szenvedéllyel;
Szóval, tettel, könnyel, vérrel
Tanúskodni a nagy perben.
Ébreszteni az emberben,
A fehérben, feketében,
S sárgában, mindegyikben
A bizalmat Jézus felé,
A honvágyat a menny felé.
Könnyes vetés a részetek,
Aratni újra itt leszek,
S vélem az angyalok. –
Ez a ti dolgotok!