Szívünk minden szeretetével érkeztünk Rimaszombatból, hogy a vlothoi testvérekkel együtt mondjunk köszönetet Urunknak Érted!

Hálás a szívünk, hogy ismerhetünk Téged és általad vlothoi református gyülekezetet is. Hálás szívvel gondolunk arra a majdcsak huszonöt évre, amelyben egymásra testvérként gondolva ragaszkodtunk egymáshoz. Számomra mindig megható az a szeretetteljes törődés, ránk gondolás, amiben részesítettél minket, hogy miattunk magyarul is megtanultál, hogy fürge, állandóan újulásra és újításra kész motorja voltál és vagy kapcsolatunknak.

Kívánjuk, hogy az a sok szeretet, amit irányunkban is oly sokszor kinyilvánítottál, szálljon áldásként vissza Rád! Kérünk, ne hagyd abba az imát értünk, rimaszombatiakért, mint ahogy mi is imádkozunk Érted és a vlothoi testvérekért.

Szeretnénk, ha tudnád: a rimaszombati református gyülekezet kapuja mindig nyitva áll, nyitva marad előtted és a szeretett vlothoiak előtt. Istenünk gazdag áldását kívánjuk további életedre, szeretteid életére szolgálataidra, munkádra és a vlothoi gyülekezet életére!

„A szeretet ne legyen képmutató… a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a Lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.” (Róma 12,9–12)

Látogatásunk képei megtalálhatóak galériánkban.

Kovács Tímár Ildikó, lelkipásztor