Gyülekezetünkben többen vagyunk, akik örömteli izgatottsággal, nyitott szívvel és lélekkel készülődve várjuk a kedd esti bibliaórákat. Miért is? Miért is különlegesek ezek az alkalmak? Ahányan vagyunk, annyiféle választ, válaszokat adhatnánk. Engedtessék meg most nekem, hogy a saját nevemben válaszoljak.

Számomra azért fontosak a kedd esti bibliaórák, mert:
• jó erősödni egymás hite által;
• a személyes bizonyságtételek, életutak utat nyitnak egymás felé;
• jó a testvérekkel közösségben lenni, és jó érezni, hogy szeretnek;
• jó együtt örülni a másik örömével, tudva azt, hogy a megosztott öröm dupla öröm;
• jó megtapasztalni az együttérzést a szomorúságban, a bánatban, tudva azt, hogy a megosztott bánat fél bánat;
• úgy érzem, hogy az itteni imaközösség, az imaháttér különösen is fontos tartópillére személyes életemnek is;
• jó érzés közösen fohászkodni gyülekezetünkért – az ébredésért, alkalmainkért, ifjúságunkért, betegjeinkért, magányosainkért; szeretteinkért – közelben és távolban; városunkért;
• itt nagyokat lehet nevetni, ugyanakkor sírni is szabad;
• bár nagyok itt a korkülönbségek, mégis nagyon jól értjük egymást, mert egy nyelvet beszélünk – a szeretet nyelvét…

És még sorolhatnám megpróbálva szavakba önteni azokat az áldásokat, amiket egy-egy alkalom tartogat a számomra, mégsem folytatom, hanem inkább szeretettel buzdítok mindenkit: JÖJJÖN közénk! Már elmúltak a hosszú sötét téli esték, amikor talán a félelem győzött szívünk vágya felett. Jöjjünk, és biztassunk másokat is: „Testvérek, menjünk bátran…!”