Vasárnap este van, kényelembe helyezem magam. Gondolataimban az elmúlt mozgalmas hét eseményeit összegzem. Megcsörren a telefon, a vonal túlsó végén a lelkésznőm kedves hangja, én pedig pillanatok alatt újból a gömörhorkai kultúrházban tegnap lezajlott bibliai vetélkedő eufórikus hangulatába kerülök. Ez az Istenáldotta esemény életem egyik felejthetetlen emléke marad.

Kezdem talán az elején. Két évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy engedelmeskedek a hívó szónak és „benézek“ a Rimaszombati Református Egyházközség bibiaórájára. Elmentem és ottragadtam. Azóta ezzel a lelkes kis csapattal minden kedd este találkozom, hogy a gyülekezeti teremben Nt. Kovács Tímár Ildikó lelkészasszony vezetésével olvassuk és értelmezzük a biblia szavait.

Már a 2012-es év vezérigéjét követve „Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt.“ /Mt.3,8/, olyan bensőséges és közvetlen légkört teremtettünk, ahol mindenki jól érezte magát. Gyarapodtunk tudásban és hitben.
Nagyon jó hangulatban érkeztünk el ahhoz a téli kedd estéhez, amikor a lelkésznőnk bejelentette: „Megvan a bibliaverseny témaköre, Jézus Krisztus szenvedéstörténete Lukács evangéliuma alapján. Indulhat a felkészülés!“ Bevallom, úgy gondoltam, nem vagyok még arra méltó, hogy tapasztalt, a bibliai ismeretekben jártas társaimmal versenyezzek, de ők nem hagytak, biztattak. Belevágtam és nem bántam meg. Úgy el tudtam mélyülni a Jézus keresztre feszítését, feltámadását idéző történetekben és az idekapcsolódó ismeretekben, hogy magam is csodálkoztam. Hatvanöt évesen annyi újat tanultam, a memorizálással pedig, a rozsdásodó emlékezetem is lecsiszoltam /mert, hisz bibliai idézeteket, ún. aranymondásokat is tudnunk kellett, kapcsolódott még a témához egy pár lexikális ismeretanyag, a témával kapcsolatos művészeti alkotások ismerete, részlet a Heidelbergi Kátéból XV.-XVIII., valamint a II.Helvét Hitvallás XI. fejezete/. Közben a bibliás testvéreimmel minden alkalommal mélyebbre ástuk magunkat az adott témában. Hihetetlen volt a tudásszomjunk. Lelkésznőnknek igen sok munkát adtunk. Látta, hogy „bibliásai“, a 89 éves Laci bácsi /Dr.Kálmán László / és felesége Zsuzsika, a 80-on túl levő Suhajik Ica néni, Füleky Kati, Munka Ilonka és jómagam, milyen kisdiákos igyekezettel próbálunk megfelelni, – mindig feljebb és feljebb tette a mércét. Minden találkozóra részleletes anyagot, 20-25 kérdésből álló felmérést készített nekünk. Rengeteget fáradozott és segített, amit ezúton is köszönünk. Mindnyájan tudtuk, hogy számára mekkora örömet szerezhetünk, ha jól teljesítünk. Tudtuk, hogy gyerekcsoportokat is készít erre a versenyre és ott is szorgos munka folyik. Konkrétan tapasztaltam az unokámon, Rékán, akivel a bibliaverseny kapcsán lett egy nagyon érdekes és hasznos együttlétünk – közös tanulás, aztán egymás „vizsgáztatása“. Élvezte, hogy most ő taníthat engem, én pedig azt, hogy 11 évesen a bibliai ismeretekből is mennyi tudást gyűjtött össze. Érdekes volt, hogy ő 11, én 65 évesen ugyanazt tanultuk, és ahogy inspiráltuk egymást. Minden gyakorló nagymamának kívánok ilyen élményeket.

Április 20-án aztán eljött a várva-várt nap. Elindultunk Gömörhorkára, hogy ott a Gömöri Református Egyházmegye bibliaismereti versenyén vegyünk részt. Barátságos helyre érkeztünk, ahol a helybéli gyülekezeti testvérek nagy szeretettel vártak és vendégeltek meg bennünket. Az, hogy itt ennyien találkozhattunk /117 fő/ a Szarvas lelkészházaspárnak köszönhetjük, akik a II. bibliavesenynek is lelkes szervezői és irányítói voltak.
Kezdődött a csodálatos nap. Nt. Nagy Ákos Róbert esperes igehirdetése után a Gömöri Református Egyházmegye zenekara a hitéletet erősítő énekekkel hangolta rá a jelenlévőket a versenynapra. Nt. Kovács Tímár Ildikó lelkészasszonnyal „eljátszottuk“ Jézus bevonulását Jeruzsálembe. Olyan hangulat lett a teremben, mint akkor lehetett Jeruzsálemben. Kicsik és nagyok együtt kiáltották, hogy: „Áldott a király, aki az Úr nevében jön, a mennyben békesség és dicsőség a magasságban!“ A versenyszabályok ismertetése után a teszt javítására kijelölt lelkészeink elhagyták a termet. A versenyző csapatok pedig anonymitásba vonultak, minden csapat egy bibliai szimbolikus fedőnevet kapott. /Péter, Kajafás, Jeruzsálem, stb./ Egy asztalnál csak egy csapat dolgozhatott. Segítséget nem használhattunk, csak a meglévő tudásunkat. Öt plusz egy tesztlapot tartalmazó dossziét kaptunk és minden lapra 20 perc időt. A plusz egy lap pedig úgynevezett bónuszlap volt. Amint utólag kiderült, társaimmal, Ilonával és Katival jól kiegészítettük egymást. Kati „régi bibliás“, jártas a témákban, Ilona nyugdíjas matematikatanár, jó volt a logikai feladatok megoldásánál én pedig írtam és írtam, amit a két fülembe szinkronban adagoltak, és amit addigra már jól megtanultunk.

Azért írom, hogy jól, mert az eredmények ezt igazolják. Amikor délután 3 óra táján az eredményhirdetésre sor került, már mindenki kellőképpen izgatott volt. Igaz, hogy a lelkészzenekar próbált bennünket nyugalomra hangolni, a közös játék is élvezetes mulatság volt, az ebéd, a finom sütemények és frissítők is próbálták múlatni az időt, de mi már nagyon vártuk, hogy milyen gyümölcsöt termett a fa, amit egész télen ápolgattunk.

A nagyteremben összeültünk, körbevettük lelkésznőnket és kezdődött a „szüret“.
1. Kategória – a rimaszombati kicsik aranysávosok lettek és még a nagyaranyat is ők hozták el. / ezt azok kapták, akik a kategóriájukban maximálisan teljesítettek, /
2. Kategória: a rimaszombati ötödikesek aranysávosok lettek
2. Kategória: a rimaszombati hatodikosok szintén aranysávosok
5. Kategória: a 65 éven fölötti versenyzők között a mi szépkorú csapatunk, Ica néni, Zsuzsika és Laci bácsi aranysávot szerzett. Az 5. kategória másik rimaszombati csapata, vagyis a miénk /Kati,Ilona és Magdi/ szintén aranysávos lett.

Amikor kiderült, hogy mi még a nagyaranyat is megszereztük, már úgy örültünk, mint a kisgyerekek szoktak a várva-várt Jézuskának. Jó volt látni az örömöt a lelkésznőnk arcán is, és hallani, ahogy minden aranysáv után mondogatta, hogy: „Jaj, de jó! Jaj, de jó!“

Igen, nagyon jó, hogy a Gömöri Református Egyházmegyében ilyen tenni vágyó és tudó lelkészeink vannak, hogy az utóbbi években fiatalos lendületet vittek az egyházi munkába, a gyülekezetek életébe. Bízva Isten segítségében, szorgalmas munkájuk gyümölcse lassan beéredni látszik. Az ilyen alkalmak is igazolják, hogy gyülekezetépítő munkájuk jó úton halad.

SOLI DEO GLORIA!

Tóth Magdolna