Technikai okok miatt (mert elfelejtettem) a mai istentiszteletről nem készült felvétel, így most írott formában tekinthető meg. (Kattintson az „‘olvass tovább” gombra).

Lekció: ApCsel 2,1-11

Textus : Jn 14,15–18: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.“

Engedelmesség

Aki volt gyerek, tudja, hogy a felnőttek számára mennyire fontos az engedelmesség. Aki rendőr, jogász, ügyvéd, bíró, vagy sportoló, az is tudja mennyire fontos az engedelmesség. Aki notórius gyorshajtó, az azt is tudja, hogy mennyibe kerül az engedetlenség.

Aki hallott már a zsidókról, és ismeri egy kicsit a történelmüket, azt is tudhatja, hogy Isten számára is fontos az engedelmesség. Isten megmondta a zsidóknak, hogy mit tegyenek, adott nekik parancsolatokat, amit a zsidók még ki is egészítettek, hogy aztán ne tartsák be, és meg kellett tapasztalniuk, hogy Isten komolyan gondolta az engedelmességet, sőt a büntetést is.

Az ember nagyon bölcsnek érzi magát, amikor olyan közmondásokat, vagy inkább közhelyeket gyárt, hogy: A szabályok azért vannak, hogy megszegjük. Aztán amikor megszegi a szabályokat, és el kell viselnie a büntetést, akkor mindenkit hibásnak tart, csak saját magát nem.

Lehetne rajta vitatkozni, hogy közhely, vagy életbölcsesség, hogy a szabályok értünk vannak, de a Bibliát nézve meddő vita lenne. Azt mondja a szentírásban Isten, hogy három-négy generáción is leveri az engedetlenségünket, viszont 1000 generáción keresztül tart az áldása, ha betartjuk a szabályokat. Így nézve, szinte érthetetlen, hogy miért engedetlen az ember. Miért nem adjuk fel az önfejűséget, és engedelmeskedünk Isten akaratának? Butaságunk, önfejűségünk, vagy a szabad akaratunk miatt? Azért mert nem szeretjük Istent? Vagy ha engedelmeskednénk, az egyből azt is jelentené, hogy szeretjük Istent?

Ha így hangozna az ige, hogy: ha megtartsátok parancsolataimat szeretni fogtok engem… Akkor azt mondanám igen, azért kell engedelmeskedni, mert az szeretet szül, az meg jó dolog. De nem így van.

Ha valakit megbüntetnek gyorshajtásért, és onnantól fogva betartja a sebességkorlátozást, attól még nem jelenti azt, hogy szereti a rendőröket is, akik megbüntették, sőt azt sem jelenti, hogy egyetért azzal, hogy legyen sebességkorlátozás.

Lehet úgy is engedelmeskedni Jézus szavának, hogy közben őt magát nem szeretjük. Be lehet tartani a tízparancsolatot azért is, mert többé kevésbé az állami törvények is ezt kívánják meg tőlünk, és nem akarunk bajba kerülni.

De fordítsuk meg az állítást. Ha szeretjük Jézust, engedelmeskedni fogunk neki. Így már logikusabbnak hangzik. A szeretet szüli az engedelmességet, és nem fordítva. Magában az engedelmesség jó, de nem elég, ha Jézus iránti szeretet nélkül tesszük.

Ha a kettő együtt van, szeretjük Jézust, és ezért engedelmeskedünk, akkor ugyanúgy megkapjuk a jutalmunkat, mint ahogy az engedetlenségért a büntetésünket.

A jutalmunk olyan dolog, amit csak a keresztények kaphatnak, a világ ugyanis nem érti, és nem látja. A Szentlélek jelenléte életünkben egyértelműen ajándék. Jézus tisztában volt vele, hogy meddig tart küldetése a földön, de ahogy ő mondja, nem akart bennünket árván hagyni.

Azért küldte el a Szentlelket, hogy azok, akik szeretik őt, nem maradjanak árván. Ha tehát szeretjük Jézust, és ezért akár arra is hajlandóak vagyunk, hogy engedelmeskedjünk annak, amit kér tőlünk, akkor kölcsönös lesz a szeretetünk, és cserébe érezhetjük a Szentlélek jelenlétét az életünkben.

Ma, amikor az egyház megalakulására, és a Szentlélek kitöltetésére emlékezünk, a világ összes keresztény gyülekezetében erről van szó. Egy nagy család része vagyunk, mégpedig egy olyan családé, aminek a tagjai a legelképesztőbb nyelveken beszélnek, akárcsak első pünkösdkor az összegyűlt tömeg. Mégis ma is, ahogy első pünkösdkor is, mindenki a maga nyelvén hallhatja szólni az Igét. Ez már magában is nagy ajándék, hiszen sokáig nem lehetett ez így.

Bár gyülekezetünkben tudtommal nem gyakorolják a nyelveken szólást, sőt egyházunk egy kicsit félve is beszél erről a témáról, mégis abban a helyzetben lehetünk, hogy a saját nyelvünkön hallhatjuk az igehirdetést. De ha nem így lenne, Isten akkor is szólna hozzánk, és akkor is megérthetnénk szavát. Nevezhetjük ezt egy bónusznak, hogy nem idegen nyelven, hanem a sajátunkon szól Isten Igéje.

Isten számára nincsenek korlátok, és az Ő akarata szerint most az egész Kárpát-medencében azok az imádságok hangzanak el, amelyek ennek az igehirdetésnek az elején és a végén elhangzanak. Istenben való összetartozásunk jeleként ugyanazokkal a szavakkal imádkozik ma szerte a világban rengeteg sorstársunk és megint csak azt tudom mondani, hogy ez Isten kegyelmi ajándéka, hogy ilyen módon is kifejezhetjük összetartozásunkat. Adjunk ezért hálát Teremtőnknek.