Egyházmegyei Családi Nap
CSALÁDI NAP, egyszerű kifejezés, valakinek újszerűen hangzik, és ugyanakkor mégis régi kálvinista hagyományaink ízét érzem benne. Újszerű talán azért, mert egyházmegyénk gyülekezetei még „csak“ másodszor jöttek össze idén éppen Rimaszombatba, egy esős szombati napon, hogy Isten szerető tekintetét érezve, egymásnak örvendjenek. Ez a két érzés: Isten figyelő kegyelme és a rokonok, ismerősök, rég nem látott barátok köszöntése volt jellemző rá.
Kis falvaink református magyarjai, több mint 400-an, a református gimnázium patinás falai között és nagy udvarán jól megfértek egymással. Kicsik, nagyok, felnőttek, érett korban lévők – nem zavarta együttlétüket a rég várt bőséges eső áldása sem. Mindenki jókedvvel és buzgósággal tette a dolgát.
Jómagam, mint Isten kegyelméből nyugdíjkort megélő ember – aki rejtett kevélységében néha úgy hiszi, ő már mindent látott és nagyjából megértett – ezen a ritka alkalmon döbbentem rá, ez bizony távolról sem igaz. Mert a Mindenható mindig tartogat számunkra valami újat, biztatót és tiszta örömet.
Ilyen öröm volt a bejáratnál fogadni vendégeinket, akik érkeztek szép számban, mint pl. Bátka-i atyánkfiai: „Tizenöten jöttünk, de öttel még számoljanak!“
S bizony büszkén dobbant meg a szívem, amikor feltűnt fiam családja, két kis unokámmal. S a nap végeztével kérdem őket – hogy érezték magukat? Válaszuk tömör – nagyon szép volt!
Így értem meg igazából a két szó üzenetét – „családi nap“. Magában foglalja nemcsak a család, de a gyülekezet, a hit – és nemzetközösség mással nem pótolható küldetését. Össze – és megtartó erő ez!
Minden műsorra nem jutottam el, de végigmenve a bográcsok során, betekintve Benko Pál és caládja „műhelyébe“, hallva Écsi Gyöngyi elragadó műsorát, vagy éppen a lelkészzenekart, azt mondhatom: Köszönöm az Úrnak, hogy ide teremtett palócnak, kálvinista magyarnak. Hogy innen, bár mások sokan, mi nem űzettünk ki, s ahol ha nehezebb is a betevő megszerzése, annál édesebb annak az íze. Becsüljük hát minden minutumát az időnek, amit Urunk kiszab számunkra.
Boros Zoltán, Rimaszombat.