Fazekas László püspök ezzel a mondattal kezdte gyülekezetünk egykori lelkésze és egyetemes egyházunk néhai püspöke dr. Varga Imre méltatását. Egyházunk Zsinata 10. ülésének nyitó istentiszteletén 2013. november 28-án került leleplezésre az az emléktábla is, amelyet a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és a Rimaszombati Református Egyházközség közösen helyeztek el templomunk bejáratában.

Varga Imre méltatásának teljes szövege az olvass tovább gombra kattintva olvasható, illetve a szószék rovatban meghallgatható.

Adósai vagyunk a múltnak. Sohasem léphetünk nyugodtan tovább, míg nem rendeztük adósságunk, és míg nem válik egyre világosabbá előttünk egy-egy időszak és benne a feladattal, szolgálattal megbízottak élete és küzdelme.

Isten Igéje is arra tanít, hogy emlékezzünk meg a mi előljáróinkról. (Zsid. 13,7) Megtiszteltetés számomra, hogy most itt állva ezt én tehetem meg dr. Varga Imrével kapcsolatban, aki egyházunknak 27 éven keresztül püspöke, és a rimaszombati gyülekezetnek pedig 49 éven át lelkipásztora volt.

Dr. Varga Imre 1905. október 1-én az Abaúj-Tornai Vármegyében Győrkén született.

Életének jelentős fordulói a következők:
– 1925 – érettségi Sárospatakon
– 1925-1928 között teológiát tanul Losoncon
– 1928-1929 – teológiai tanulmányokat folytat Halléban
– 1929-ben belmissziós lelkész Munkácson
– 1930-ban a Csehszlovák Köztársaság jogrendje szerint újra érettségizik a Beregszászi Csehszlovák állami Reálgimnáziumban
– 1931-ben házasságot köt Kőrössy Erzsébettel (3 fiú, 2 leány)
– 1931-ben megválasztják másodlelkésznek Rimaszombatba
– 1953.szeptember 29-én püspökké választják
– 1959-ben a Református Világszövetség alelnökévé választják

Életén keresztül egy olyan korszakba pillanthatunk bele, amelyet két háború fémjelez. Életének idejét három időszakra oszthatjuk.
Az első szakaszban a Trianon utáni időszakban a kisebbségi lét útkeresése kapcsán teológiai irányultsága egybekapcsolódik a Magyarországtól elszakított Felvidék magyarságának sorskérdéseivel (Sarló). Egyrészt a belmisszió és az ébredési mozgalom az, amely tevékenységét jellemzi, másrészt a politikai és társadalmi téren végzett aktivitása.
Az egyházi szervezetek mellett, amelyek közül nagyon soknak ő a kezdeményezője, vagy elnöke (Református Összefogás Belmissziói Mozgalom, Gömöri Egyházmegye Lelkészegyesülete, Kálvin Szövetség) tagja szinte minden társadalmi szervezetnek (Rimaszombati Polgári Kör). Tanulmányai és írásai jelennek meg, amelyekre jellemző a keresztyén konzervatív értékek melletti kiállás és útkeresés azok megőrzésére.

Gondolkodásmódja, életszemlélete, amelyet ékesszóló módon tudott közölni úgy, hogy mindenki számára érthető legyen, tekintélyt parancsolt. Ez politikai téren is előre vitte őt, és a visszacsatolás után ő lesz a Magyar Nemzeti Tanács rimaszombati járási elnöke és az Egyesült Magyar Párt elnöke. A társadalmi életben betöltött aktivitásáért gróf Eszterházy János is köszönetét fejezte ki.

Élete következő szakasza a 2. Világháború idejére és az azt követő időszakra esik. Hite és abból fakadó igazságérzete vezette akkor is, amikor a vészterhes időkben kiállt üldözött embertársai mellett, s így több embert sikerült megmentenie a biztos haláltól.

Társadalmi súlyát és megbecsülését mutatja az is, hogy a 2. Világháború végével ő lett Rimaszombat polgármestere. Miután azonban csehszlovák hatalom átvette a közigazgatást, majd a magyarságot és az egyházat a szlovák nemzet ellenségévé nyilvánították, a vagyonát – noha erre még a korabeli törvények sem adtak módot – elkobozták, őt is munkatáborba deportálták. Tiszolcon követ tört. Többek közbenjárására hazaengedték és 1946. június 13-án nyilvános dorgálásban részesítették. Ezt követően a magyarság meghurcoltatásának nehéz idejében közbenjárásának köszönhetően számos család kerülte el a kitelepítést és a deportálást.

A következő életszakasz a háborút követő konszolidáció és a szocializmus időszaka. A megváltozott körülmények között az egyház életét is meg kellett szervezni, s ő ott van az elsők között. 1953. szeptember 29-én, két nappal 48. születésnapja előtt a Pozsonyban tartott zsinati ülésen az egyház püspökévé választották. Több cikluson át, összesen 27 éven keresztül – amint írták róla „csontropogtató időben, amikor legény kellett a gátra, akkor volt egyházának püspöke”. Felkészültsége, bölcsessége, egyházkormányzói talentuma, de a szolgálatban ellentmondást nem tűrő keménysége és pontossága is hozzájárult ahhoz, hogy nemcsak az egyházban és az országban, de külföldön is tekintélyre tegyen szert. 1959-ben a Református Világszövetség alelnökévé választották, amit két cikluson keresztül töltött be. De e mellett még több egyházi európai és világszervezet munkájában vett részt.
A hatalom rettentése és kényszerítő akarata mellett bethlengábori okossággal igyekezett megtalálni az egyház számára a szolgálat járható úját. Kereste a lehetőségét annak, hogy az egyházban, a gyülekezetekben minél probléma mentesebben haladhassanak előre a dolgok. A problémákról, az egyre jobban szűkülő lehetőségekről, a megszorításokról csak néhány közeli jó baráttal tudott beszélni. S e mellett hordozta azt a nagy felelősséget, amelyet egy egyház, egy nép megmaradása jelentett. Hogyan? Ahogy lehetett!

Dr. Varga Imre 75 évesen, 1980. december 10-én hunyt el Kassán.

Isten sokféleképpen munkálkodik a világban – bennünk és általunk. Az ő akaratának tökéletes megjelenítője egyedül Jézus Krisztus volt. Mi csak halvány árnyképei vagyunk ennek. Befolyásol bennünket az adott helyzet, a lehetőségek, hitünk ereje, bátorságunk és félelmünk. Ezért fontos és drága az, amikor valaki – lehet, hogy fogcsikorgatva, sokszor összeszorított szájjal, Krisztust követni vágyó újabb és újabb próbálkozással… ahogy lehet! – végezni tudja azt, ami reá bízatott, tudván, hogy az elszámoltatás nem emberek előtt, hanem az Igaz Bíró előtt lesz majd.

Az utókor pedig, mi, akik most éljük életünket, hálásak vagyunk az elődök hitéért, harcaikért és a nekünk tovább adott örökségért. Végezzük mi is szolgálatunkat – ahogy lehet!
Dr. Varga Imre püspök emlékét pedig őrizze ez az emléktábla is a templom bejáratánál, amit majd kivonulásunk alatt leleplezünk, s menet közben mindenki megtekintheti.