Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az ÚR

Vajon van-e közöttetek olyan, aki szereti a titkolózást? Jó dolog-e a titkolózás? Az attól függ, ugye, hogy melyik oldalon állunk benne mi. Mert ismerjük – sokkal kellemesebb, ha mi vagyunk a titkolózók, mi készülünk valami meglepetésre a célszemély tudta nélkül, mint az, ha azt vesszük észre, hogy valaki előlünk titkol valamit, és nem mondja el, hogy mi az, hiába fenyegetjük – felesleges.
És valóban bosszantó néha, ha észrevesszük, hogy valakik titkolóznak előttünk, – feltehetően rólunk – velünk kapcsolatban, és az akkor valóban zavaró, nyugtalanító dolog.
Legyen az pl. egy barát, aki furcsán viselkedett velünk, nem úgy, ahogyan szokott, de nem vallotta be miért… vagy legyen az egy orvos, akin úgy látszik, hogy nem volt teljesen őszinte, nem mondott el mindent az állapotunkról, vagy egy szerettünk állapotáról, vagy lehetnek azok a szüleid, akik éppen el akarnak hallgatni valamit, és éppen ezért rosszat sejtesz, de nem mered megkérdezni, amíg ők maguk el nem mondják. A titkolózás bizony, sokszor nagyon nyugtalanító tud lenni!
A felolvasott ige is elég ködösen hangzik: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az ÚR „ Húha… Izráel népe fogságban, egy idegen országban megtűrt népként épp próbálja megtalálni újra önmagát, kiragadva otthonából, idegen nép között, idegen nyelvű emberek között, idegen városokban. Ne tévesszük össze ezt azzal, amikor a fiatalok manapság elmennek Angliába, Amerikába stb. szerencsét próbálni. Izráel népe nem önszántából hagyta e laz otthonát, hanem elhurcolták, elővel elvitték.
És akkor, jön egy levél, Jeremiás prófétától, (rövidítése Jer), a prófétától, aki otthon maradt nép köréből szól hozzájuk – üzeni meg nekik Isten üzenetét. A 29. rész, amiből a fenti igét olvastam, így is kezdődik: Ez szó szerint az a levél, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a foglyok közt megmaradt véneknek és papoknak, prófétáknak és az egész népnek, akiket fogságba vitt Nebukadneccar Jeruzsálemből Babilóniába
…Igen, Isten levelet küld a népének, amiben elhangzik ez a mondat is… csak én tudom, mi a tervem veletek… és ha csak ennyi volna az egész, akkor a nép is mondhatná: jaj ne! Most jön a barkóba? Most azt akarod, hogy találgassunk? Fogságba kerültünk… most már áruld el, hogy mi a szándékod! Mi a terv? Mi lesz most velünk? Ez most már komoly, már megvan a baj, itt már nincs helye a viccnek, titkolózásnak.
Az ige viszont máshogyan folytatódik.
Olyan sok titok van, amit Isten nem köt az orrunkra, amit az ember nem ért meg, nem tud felfogni, de itt, ebben a dologban nincs egy titok sem. Nem hagy minket a gyötrő kérdések között. Hanem elmondja, mi a terve, elképzelése a népe életével kapcsolatban – és tette ezt akkor, és teszi ezt most is.
Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Szól a teljes mondat.

Kedves mindenki, aki sötéten látod a kilátásaidat, életed lehetőségeit, a jövődet, a holnapodat – ami ma még titok és emiatt félelmetes, bizonytalan, aggasztó, ez az üzenet ma neked is szól: Isten a Te számodra is békességet és nem romlást tartogat, és reményteljes jövőt szán neked is! Jót tartogat a számodra!
Lehet, hogy egy nehéz helyzetben ér utol téged is ez az üzenet. Lehet, hogy te is magadnak kerested ezt a helyzetet, és tehetsz is róla, hogy megtörtént. (ahogyan Izráel népe is hibás volt abban, hogy fogságba került)De vigasztaljon az a tény, hogy Isten mindannyiunk életével az a terve, hogy az jó legyen, békés legyen, reményteljes legyen.

Legyen ez az üzenet a 2013-as karácsonyi ünnepkör első ajándéka. Ámen.