Ezeken felül, fiam, fogadd meg az intést: A sok könyv írásának nincs vége, és a sok gondolkodás elfárasztja a testet. (Prédikátor 12,12)
A múlt héten került elém ez az ige, és nagyon megtetszett, mert azt hiszem, a Biblia már megint – ebben az igében is – rámutat valami nagyon fontos dologra. A sok könyv írásának nincs vége, és a sok gondolkodás elfárasztja a testet. Miről szólhat ez az ige? Semmiképpen nem a könyvek ellen szól. Nem azt üzeni, hogy felesleges könyvet írni – olvasni. (mint az egyik ismerősöm, aki azt mondta egyszer, hogy ő nem olvas könyveket, mert azok majd befolyásolni fogják a gondolkodását, hatással lesznek rá. … ennél nagyobb butaságot pedig ritkán hall az ember… hogy valaki ennyire biztos legyen abban, hogy mindent tökéletesen tud, és nincs szüksége formálódásra, mások tapasztalataira; tanításra, változásra…)

A gondolkodást sem akarja rossz fényben feltüntetni a fenti ige – mondván: a sok gondolkodás elfárasztja a testet… – hiszen, máshol azt olvassuk, hogy az értelmes szív tudásra törekszik, és az ilyen ember megfontolt, óvatos, olyan, aki ügyel a tetteire. Tehát, gondolkodik. És Isten sem azt akarja, hogy a hívei ne gondolkodjanak, ne kérdezzenek, ne érdeklődjenek, érveljenek, cáfoljanak…Miről lehet akkor szó? Ha ezekről egyikről sem?

Meg tudjuk-e vajon valaha ismerni a világunkat rendesen? El tudjuk-e olvasni a világ összes könyvét? Megismerkedni mindenféle gondolkodók elméleteivel, ötleteivel, találmányival, bölcsességével? Lehetséges-e? Merem állítani, hogy nem. A sok könyv írásának nincs vége! Mindig jön valami új, valaki, aki tud valami újat, szokatlant, sosem mondhatjuk, hogy most már mindent tudunk. Milyen jól tudta a Prédikátor könyvének írója, hogy hogyan is működik ez! Pedig abban az időben még csak pergamenre írtak, és nem olyan tempóban, mint mi most. De ismerte az embert, hogy mindig törekszik, bölcselkedik, okoskodik, és nem nyugszik amíg él. A sok beszédnek, magyarázatnak, szájkaraténak pedig sosem lesz vége.

Egy kép jut az eszembe, amit nemrég láttam az interneten, Silvester Stallone és Chuck Norris ülnek egy autó motorháztetőjén (a feláldozhatók2 c filmből vett mozzanat), két szövegbuborék is látható, az egyik – Stallone mintha kérdezné: Te mennyi fekvőtámaszt tudsz megcsinálni? Mire látjuk Chuck Norris válaszát a szövegbuborékban: – Az összeset.

Értjük… a világ összes fekvőtámasza.. meg az összes könyve.. valahogy összefügg. Nna.

A mindenről való állandó fejtörés sem használ, amikor az ember mindenféléről gondolkodik, megtervez, kigondol, gondolatban pedig már cselekszik is és elképzel dolgokat, … a valóságban viszont nem csinál semmit, pedig már hulla fáradt a sok eszmefuttatástól.A legnagyobb gond pedig akkor van, ha olyankor is gondolkodunk, amikor hinni kéne. Nem szándékos a választás, de az Evangélikus Útmutató a mai napra a következő ószövetségi igét adja: Mit is ér a bölcsességük, ha megvetették az Úr igéjét? (Jer. 8,9b)

A jellemem nem tud fejlődni, ha időnként nem tudok másokkal elbeszélgetni, hogy mások véleményén  – esetleg egy vitán – keresztül az én nézeteim formálódjanak, épüljenek, fejlődjenek. A tudásom nem ér semmit, ha nem vagyok képes időnként csendben maradni, és meghallgatni másokat, hiszen, hogy is volnék képes ismerni mindent, kiismerni a világot, hogyan is lehetnék birtokában minden információnak!Végül, a bölcsességem nem ér semmit, ha megvetem Isten igéjét. A sok könyv írásának úgysem lesz vége soha, de mi igyekezzünk megismerkedni azzal az eggyel, amiben az Úr tanítását nap mint nap megtalálhatjuk.

Így készítsük a szívünket a közelgő ünnepre, az Úrra figyelésünk tegye értékessé várakozásunkat.

Mikos Annamária

2013. december 8.