Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja. Mt 6,34

„A kormány elé nézz!”

Viszonylag későn tanultam meg biciklizni, így tisztán emlékszem az első, nyeregben megtett méterekre. Valamikor ősszel lehetett, amikor először szembesültem a biciklizéshez szükséges mozdulatok bonyolultságával, és ingatagon, de nagy igyekezettel próbáltam egyensúlyozni, kikerülni az akadályokat, és persze, minél gyorsabban haladni – két keréken. Fülembe cseng az utasítás is: „Mindig a kormány elé nézz!”
Ha eleinte nem értettem, miért jó ez, hát később megtapasztaltam.
Ha ugyanis, egy túlságosan távoli pontot szemeltem ki célnak, és azt nézve (és esetleg még aggódva is – jaj, mi lesz, az ott egy nagyon éles kanyar lesz… ) próbáltam odajutni, a kezeim egy idő után nem tudták, merre kanyarodjanak és hol van az az egyenes, és elestem.
Ha viszont a pedálozó lábamat néztem, nekimentem valaminek, mert így, ugye, nem vehettem észre időben a kikerülendő dolgokat.

A ma élő, Isten kegyelméből táplálkozó és abból erőt merítő emberek számára is nagy kísértés ez: a „távoli jövő” akadályai miatt aggódni (ugyan, mikor érek ennek a végére… vagy: ugyan, mikor lesz még ez kész…),
vagy épp ellenkezőleg, a jelen nehézségeivel törődni és nem figyelni a következő lépésre, következő feladatra, következő lehetőségre.

Imádkozzunk ma azért, hogy tudjunk mindig a „kormány elé” nézni, és ne bukjunk el azért, mert túl messzire néztünk és emiatt nem figyeltünk a jelen feladatára.
Imádkozzunk azért is, hogy ha el is bátortalanodnánk, mégis tudjunk előre nézni, új célokat keresni.
Végül, imádkozzunk azért, hogy az Úr áldó kegyelme legyen velünk, és figyelmeztessen, ha éppen nem arra figyelünk, amire kéne.

Mikos Annamária