Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” Mit jelent ez számunkra? Talán egy történettel lehet ezt leginkább szemléltetni.

Egy tengerjáró hajó átszelve a Földközi-tengert több száz utassal a fedélzetén be akart futni az egyik olaszországi kikötőbe. A hajónak azonban le kellett horgonyoznia néhány kilométerrel a kikötő előtt, mert a sűrű köd lehetetlenné tette a további hajózást. Óráról órára növekedett annak a veszélye, hogy összeütközik egy másik hajóval, mivel a kikötőben más hajókat is vártak, amelyek a sűrű köd miatt könnyedén nekiütközhettek volna a várakozó hajónak.
Sok aggodalommal eltöltött óra után hirtelen kiáltás hangzott fel a sűrű ködön át: „A révkalauz a hajón van!” Emberek százai lélegeztek fel egyszerre és adták tovább a hírt: „A révkalauz a hajón van!” A tapasztalt és nagy helyismerettel bíró férfi szilárdan fogta a kezében a kormányt, és a hajót lassan és biztonságosan bekalauzolta a megmentő kikötőbe.

A dokumentumfilmekből tudhatjuk, hogy minden elektronikus navigációs műszerek mellett, a révkalauz intézménye ma is él. Ma is vannak kikötők, ahová annyira bonyolult behajózni, hogy révkalauz nélkül nem lehet bejutni. A hajóknak egyetlen esélyük van, megvárni, a révkalauzt, aki felszáll a hajóra, felmegy a parancsnoki hídra és utasítást ad a személyzetnek, akik mindenben követik utasításait.
„Üdvözítő született ma nektek!” Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus beszállt éledet hajójába.

Ő azért jött erre a világra, azért lett emberré, hogy elveszett életünk kormánykerekét szilárdan kézbe vegye és azt a megfelelő irányba forgassa, el a kárhozattól, el a bűnöktől, a felé a cél felé, amelyet mennyei atyánk készített számunkra. Nekünk nem kell többé várnunk a megmentőre, az üdvözítő már megszületett, a révkalauz már beszállt életünk hajójába, és mindenki, aki rábízza magát erre a megmentőre és üdvözítőre, erre a mennyei révkalauzra és kormányosra, azt Ő elviszi az örök célhoz.

Amikor a révkalauz felszáll a hajóra, akkor a legénység és az utasok is fellélegeznek. Örömmel adják tovább: „a révkalauz a hajón van”, mert tudják, hogy ő az aki biztosan be tudja vezetni a hajót a kikötőbe. „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” Isten elküldte a földre egyszülött Fiát, hogy megmentse az elveszettet. Megmentsen minket, akiknek életük hajója körbe-körbe jár a sötét ködös éjszakában.
Az üdvözítő már megszületett, Jézus Krisztus eljött erre a világra, a révkalauz már a hajón van. De mit érne mindez, ha a hajó kapitánya nem hallgatna a révkalauzra. Mit érne a révkalauz a fedélzeten, ha a legénység nem engedelmeskedne minden szavának, ha a kapitány nem adná át a kormánykereket, hanem önmaga akarna továbbra is irányítani. A hajó és az emberek élete továbbra is veszélyben lenne.

Azt mondod, nem lehet ennyire bolond az ember, hogy felengedi a révkalauzt és nem adja át az irányítást neki? Hidd el, lehet! Sokszor mi is így viselkedünk. Beengedjük Jézust az életünkbe, de csak azért, hogy megnyugtassuk magunkat és megnyugtassuk a ránk bízott embereket. Elhitetjük magunkkal, hogy mi jobban tudjuk irányítani életünket, mint az, akit mennyei Atyánk épp ezért küldött. Nem merjük kiereszteni a kormánykereket a kezünkből, nem merjük meglépni ezt az utolsó lépést. Hátralépni, és átadni a helyet megváltó Urunknak, aki azért jött, hogy révbe vezesse hajónkat.

A karácsonyi történetben a pásztorok rá merték bízni magukat Isten igéjére, minden külső körülmény ellenére elindultak Betlehembe. A pásztorok nem azt tették, amit az eszük diktált, hanem azt kezdték tenni, amit az angyali üzenet mond nekik.

Az üdvözítő megszületett, a révkalauz beszállt életed hajójába, egyetlen céllal, egyetlen feladattal érkezett, bevezetni életed hajóját az örök kikötőbe, engedd hát, hogy tegye a dolgát. Lépj hátra egy lépést, emberileg gondolva bármennyire is bolondságnak tűnik, de engedd el a hajó kormánykerekét, és a révkalauz odalép a kormányhoz és bevezeti életed hajóját a számára kijelölt útvonalon. Bízd rá életedet az Úr Jézus Krisztusra, és észreveszed, hogy Ő minden nap ott van melletted, és kész vezetni téged.

Ha egyszer kipróbálod, ha egyszer hátralépsz, és átadod életed kormánykerekét az Úrnak, akkor soha többé nem akarsz lemondani arról a biztonságról, amit ez a mennyei révkalauz nyújt számodra. Akkor nem tudod magadban tartani ezt a csodálatos hírt, akkor amilyen módon csak tudod, továbbadod ezt a többi hajó kapitányának, próbálják ki ők is milyen az, amikor az Úr vezet.

„Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” A révkalauz már a hajón van.

Adja az Úr, hogy ezen az ünnepen mindnyájan megtegyük még ezt az egy lépést, lépjünk hátra életünk kormánykerekétől és adjuk át az irányítást a révkalauznak, az üdvözítőnek, a megváltónak az Úr Jézus Krisztusnak.