Napok óta egy régi spirituálét dúdolgatok magamban: „Ajtódon Valaki kopog… Ó, bűnös, miért nem nyitod meg… Ajtódon Valaki kopog… Jézusod áll kinn, bocsásd be… Ne zárd ki… Bocsásd be, szíved ajtaján…” És valahogy mintha tényleg hallanám ezt a kopogást. Bevallom leggyakrabban akkor hallom meg, amikor szorult helyzetben vagyok… Amikor a magam esze, érzéseim kevesek az adott élethelyzetben való helyes döntéshez. Amikor behívom, amikor Vele vagyok, amikor beszélgetünk, valahogy olyan gyorsan kitisztul sok minden, valahogy mégis megoldhatóvá válik az addig megoldhatatlan, a képtelenség megvalósíthatónak.

Most Advent van. A keresztyén világ fennhangon hirdeti: Érkezik az Úr! Higgyük el, meg is érkezik előbb – utóbb! S, ha megérkezik bebocsátást kér szívünkbe, életünkbe. Olykor csendben kopogtat, olykor hangosan zörget. Olykor szelíd hangon vígasztal, olykor keményen fed – de minden megnyilvánulásában arról tanúskodik, hogy mindenkinél jobban szeret, mindenkinél fontosabb vagyok neki.

Advent van. De valóban Őt várjuk?

2015. december 6-án, Advent második vasárnapján a 10:00-tól kezdődő istentisztelet egy újabb lehetőség a közös várakozásra, úgy az Ige fényénél, mint a muzsika csodálatos harmóniáját élvezve. Az istentisztelet keretén belül ez alkalommal Nyéky Miklós lelkipásztor – konzervatóriumi zongoratanár koncertjében is gyönyörködhetnek mindazok, akik ezen a vasárnapon a közös várakozás mellett döntenek a rimaszombati református templomban.