A Valentin-nap margójára
A Valentin-nap mellett nehéz szó nélkül elmenni. Akár fiatal szerelmesként, akár idősebb emberként, tanárként, lelkészként, vagy éppen egyházként is. Olyan, mintha második karácsony lenne, csak valahogy ma a mérce a szeretetről inkább a szerelem felé tolódik.
Ami önmagában nem is lenne baj. Az ember társas lény, és becsülje meg a társát. Ha csak ezt a részét nézzük, akkor nincs semmi kivetnivaló abban, hogy csokit, képeslapot, lufit, plüssmacit, és egyéb ajándékokat adjunk annak akit szeretünk. Ennél azonban egy kicsit többről kéne szólnia a társ/házastárs megbecsülésének.
Nekünk keresztényeknek megvannak a pontos irányelveink, hogyan kell viszonyulnunk társunkhoz. És milyen az igazi szeretet.
1Kor 13,4 A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.1Kor 13,5 Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.1Kor 13,6 Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.1Kor 13,7 Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.1Kor 13,8 A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.
Ezzel le is zárhatnánk az ügyet, de igazából nem csak azért ragadtam billentyűzetet, hogy a nemtetszésemet kifejezzem, és idézzem a Szeretethimnusz néhány sorát.
A Valentin-nap mellett ugyanis nem csak én nem tudok szó nélkül elmenni. A héten zajlott a Házasság hete nevű kezdeményezés, ami Angliából indult, és szép lassan a Kárpát-medencébe is eljutott. A keresztény egyházak, és civilszervezetek is bekapcsolódtak ebbe a megmozdulásba, hogy némi igazi tartalommal töltsék meg az a napot/hetet.
A házasság hete honlapja alapján a rendezvény(sorozat) célja: A házasság hete olyan széles körű összefogásra törekszik, mely gyakorlati példamutatással, tudományoskutatások eredményeivel, bibliai és erkölcsi érvekkel támasztja alá a házasság örökkévaló értékét.
Bővebb infó: http://hazassaghete.hu/
Érdekes felfedezés volt azonban számomra, hogy talán azt gondoltuk, én is, hogy a Valentin-napnak nincs sok köze a kereszténységhez, de legalább valamilyen hozzáillő tartalommal próbáljuk megtölteni a Biblia útmutatása alapján. Ezzel szemben az iszlám és hindu hívők számára már több mint egy évtizede szigorúan tilos bármilyen módon is részt venni a Valentin-nap megünneplésében, annak egyértelmű keresztény vonatkozása szerint. A hivatalos álláspontjuk szerint azért, mert minden ünnepüknek megvan a maga helye az évben, amit a Korán meg is határoz, és ez alapján egy iszlám férjnek egész évben ugyanúgy kell szeretnie a feleségét.
Abba nem mennék bele, hogy egy iszlám vagy egy keresztény férj szereti-e jobban a feleségét, abba pedig főleg nem, hogy az iszlám vagy a keresztény társadalomban kezelik-e inkább helyükön a nőket.
Viszont abban igazuk van, hogy számunkra, keresztények számára más ennek a napnak a lényege. Mi Jézusra mint vőlegényre tekintünk, akinek az egyház a mennyasszonya, és azt tartjuk követendő példának, amit Jézus tett az egyházért, értünk.
Ef 5,25 Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.
Mindent összevetve: rajtunk áll ebben az esetben is, hogy viszonyulunk ehhez a szokáshoz. Elutasítjuk morális romboló hatása miatt, ezt akár igékkel is alátámaszthatjuk, elfogadjuk úgy ahogy van, hiszen vannak más nem egyházi ünnepek is, vagy pedig megszenteljük, megtöltjük Bibliából vett értékekkel, és aszerint éljük meg.
A döntést szokásomhoz híven az olvasóra hagyom, és egy efézusbeliekhez intézett igeverssel zárom soraimat:
Ef 5,15 Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen.
Mikos Tamás