Vasárnap, május 4-én, kedves alkalmon voltunk együtt a délelőtti istentiszteleten. Hónap első vasárnapja lévén, ismét éneket tanultunk Arany Nikolett és Bihariné Pelle Zsuzsanna vezetésével, majd az igehirdetés következett: „Magyar népünk körében május első vasárnapja ünnepnap. Anyák napját ünnepeljük. Tesszük ezt itt is, az Isten házában, hálát adva édesanyánkért, nagymamáinkért. Tesszük ezt örömmel, imádságos szívvel, őszinte köszönettel. Emlékező szeretettel gondolunk ma Rájuk, legyenek akár itt, együtt velünk a templomban, akár otthon – éppen most a vasárnapi ebéden munkálkodva szorgosan, akár kinn a temetőben… Igen, az anyák gondoskodó szeretetét, értünk hozott áldozataikat illő megköszönni. És nemcsak ma… Csak hát erről máskor hajlamosak vagyunk megfeledkezni…
De ez a mai nap hadd legyen egészen az övék! Az ige is egy édesanyáról szól. Egy olyan asszonyról, akinek történetéből csodálatosan tükröződik az édesanyáktól már teljesen megszokott magatartásmód…” – hangzott az igehirdetés első néhány mondatában.

Együttlétünk meghittségét gyermekeink anyák napi köszöntője tette még kedvesebbé. Tizenkét kisiskolás készült izgatottan erre a mai napra, hogy a templomban köszönthesse kis versével és egy szál virággal az édesanyját. Megható volt, amikor ki-ki elmondta a maga kis versbe szedett üzenetét,
„Ki az, aki ápol
Születésem óta,
Testemet, lelkemet
A bajtól is óvja?
Ki tanított engem
Isten szent nevére,
S ha baj vagy bánat ér,
Ki ölel szívére?
Könnyes lesz a szemem,
Ha róla beszélek,
Az én édesanyám
Ez az áldott lélek.
És szívemnek nincs szebb
Kívánsága, vágya
Csakhogy őt az Isten
Ezerszer megáldja.”
és az is, amikor átadták édesanyjuknak a köszönet és hála virágát, szeretetük aprócska jelét.

Nem feledkeztünk meg azokról a többi édesanyáról sem, akik jelen voltak és megemlékeztünk azokról is, akik már nem lehettek jelen. Őfeléjük való szeretetünk, köszönetünk és hálánk jelképe az Úrasztalán levő tarka virágcsokor.

Az istentisztelet képei megtekinthetők a 2014. év képei között.