Május első vasárnapja minden ember számára egy nagyon fontos alkalom, hiszen ezen a napon mindenki az édesanyját köszönti anyák napja alkalmából, ezzel is kifejezve azt a sok-sok jóságot, szeretetet, gondoskodást, amit szavakkal alig lehet kifejezni.

Az idei évben erre az ünnepségre a rimaszombati református templomban május 7-én délelőtt, a vasárnapi istentisztelet keretein belül került sor.

Az istentiszteleten Kovácsné Tímár Ildikó, az egyházközség lelkipásztora, Pál Timóteushoz írt második levele, 1. fejezetének 5. verse alapján arról beszélt, hogy mennyire is fontos számunkra az édesanyánk, és hogy Isten milyen sokoldalúnak, erősnek és gondoskodónak teremtette őket.

Fontos emlékezni, megemlékezi azokról, akiktől mindent kaptunk, akiknek a mindennapi gondoskodását élvezhetjük, majd Dsida Jenő: Hálaadás című verséből idézett: „Áldott teste, lelke csak érettem fárad./Köszönöm, Istenem az édesanyámat.”

Az igemagyarázatában arról is hallhattunk, hogy az az édesanya, aki imádkozásra buzdítja gyermekeit, az egy boldog édesanya, mert egy kincset ad gyermekeinek, hisz egyszer majd ők is keresztyéni neveltetésben részesítik a felnövő gyermekeiket.

Az istentisztelet után a gyülekezet hittanos iskoláskorú gyermekei egy kis köszöntővel készültek, akik verseikkel, énekükkel mélyen meghatották a megjelent édesanyákat, nagymamákat és dédi mamákat, de még az édesapákat is.

Ezen a napon is a gyülekezet közösségében adtunk hálát Istennek azért a nagy ajándékáért, amit az édesanyákban adott nekünk és azokért az áldásokért, amelyekben általuk részesültünk.

Természetesen nem feledkeztünk meg azokról az édesanyáról sem, akik ma valamilyen oknál fogva nem lehettek jelen, de azokról sem, akik már kint nyugszanak a temetőkertben, hiszen az Úrasztalán elhelyezett virágcsokor a feléjük való szeretetünk és hálánk jelképe.

Csomós Elemér, presbiter

Az alkalom képei megtekinthetők galériánkban.