Így láttuk mi…

Így láttuk mi…

Azaz a prágai konfirmandus-találkozó, néhány résztvevő szemével.

„Jól éreztem magam, a csapat jó volt, szállás jó volt. Prága nagyon tetszett, és az időjárás is jó volt…” (Levente)

„Én nagyon jól éreztem magam. Legjobban azt hiszem, hogy a láthatatlan kiállítás,az állatkert,a templom és a vár tetszett. Én a programokat is élveztem, egy kicsit tanultam németül is, az éneklést is nagyon bírtam.
Még maradtam volna két napot vagy még többet is. Nekem nagyon tetszett a prágai kirándulás. Akik nem jöttek azok nagyon sok mindenről maradtak le. Köszönöm ezt a csodás kirándulást!“ (Marika)

„A prágai kirándulás nekem kimondottan tetszett. A város nagyon szép volt, és a hangulatra sem lehet panasz. (Botond)

„Kirándulásunk témája a lélek gyümölcse volt. A reggeli foglalkozások szépen indították el napjainkat.
Sokat szórakoztunk és tanultunk a játékokból, amelyeket a tiszteletes asszony és Winfried lelkész úr segédjei találtak ki nekünk.
Prága nevezetességei közül az Orloj tetszett a legjobban. Varázslatos hangulat uralkodott az Óvárosi téren. Rengeteg ember nyüzsgött a hatalmas óra körül és várták a harangozást. A téren énekeltek és ínycsiklandó illatú ételeket árultak. Köszönöm ezt a fantasztikus élményt!
Ui. Danke für die Starsbucks!” (Réka)

„Nekem nagyon tetszet ez a 3 nap. Örülök, hogy új embereket ismerhettem meg.
Nagyon jók voltak a programok és a játékok.” (Józsi)

„Prágában jó volt, jól éreztem magam, és a társaság is jó volt.” (Emese)

„Hálás vagyok Istennek, ha a konfirmandusokkal közösen eltöltött prágai napokra gondolok. Jó érzés, hogy kitűzött célunkat idén is megvalósíthattuk: találkoztunk a németországi konfirmandusokkal, elmélyültünk az Ige igazságain, sokat játszottunk, nevettünk. Jobban megismertük egymást, az eddig meglévő kapcsolatok is átértékelődtek. Prága számtalan nevezetességeire is közösen csodálkoztunk rá… Izgalmasak voltak a közös metrózások, villamosozások, az esti pizza-partyk és a reggeli virsli készítések is… Köszönöm, hogy mindezt ezzel a csapattal, így élhettem meg!” (Ildikó)