A rimaszombati Református Oktatási Központ közössége 2023. május 19-én istentiszteleten búcsúzott a Tompa Mihály Református Gimnázium huszonnyolc ballagó diákjától. Az alábbiakban az igazgató ünnepi beszédét tesszük közzé.

„Kedves Diákok! Kedves Kollégák! Tisztelt Szülők és Hozzátartozók! Kedves Testvérek!

Az elmúlt hónapokban különböző alkalmak során többször hallgattam az egyik elöljárónk ünnepi beszédét. Általában különböző iskolák igazgatói vagy igazgató-helyettesei ültek mellettem. Helyenként megjegyezték, hogy a szónok nem az alkalomhoz illő dolgokról beszél. Gyakran szőtt bele aktuálpolitikai kérdéseket. Az első alkalommal azt súgtam a szomszédomnak, hogy mindenki csak arról beszélhet, amiről tud, ami foglalkoztatja, ami leköti a gondolatait.

Most én is így teszek, és csak reménykedem benne, hogy senkit nem fogok megbotránkoztatni azzal, hogy nem az elmúlt nyolc és négy év élményeiről fogok beszélni, vagy arról, hogy az előttünk álló 28 fiatal életében a mai nap mérföldkő, mert az iskola és szülői ház védelméből kilépnek a nagybetűs életbe. Léteznek arra vonatkozó ajánlások, hogy egy ünnepi beszéd mit tartalmazzon, hogyan szólítsa meg a hallgatóságot. Én most mégis, itt az úrasztalánál, egy ballagási ünnepi beszédben aktuálpolitikai kérdésekről fogok beszélni, mert ez foglalkoztat és ez köti le a gondolataimat. Közben remélem, hogy ha a fiatalabb évfolyamok diákjai nem fogják minden részét érteni, az idősebbek megértik, az érettségi vizsga előtt álló végzős diákoknak pedig még a végleges búcsúzás előtt beletehetek valamit a tarisznyájukba.

Hétfőn az új kormányfőnk, a rövidéletű kormány beiktatása után három hosszútávú prioritást határozott meg. Ezek egyike a tehetséges emberek otthontartása, illetve hazahozása volt. Meglepődtem azon, hogy ezt tartja a három legfontosabb prioritás egyikének. Tényleg ennyire fontos ez az ország működése szempontjából? Nem vagyunk hozzászokva, hogy ez a kérdés egy hivatalba lépő kormány számára elsődlegesen fontos legyen. A tantestületben egyikünknek sem kérdéses, hogy a tehetséggondozás a prioritásunk. Tudjuk és valljuk, hogy minden diák, akit a szülei ránk bíztak, valamilyen területen tehetséges. Célunk, hogy ezt a területet megtaláljuk és segítsük a fejlesztését. Éppen nyolc évvel ezelőtt, a ti érkezésetekkel egy időben indultunk el ezen az úton, kezdtünk róla rendszerszinten gondolkozni. Voltak időszakok, amikor megtorpantunk benne, vagy egyéb kihívások másfelé irányítottak, de a fontosságáról töretlenül meg vagyunk győződve. Másrészt nem csak miattatok, de saját magunk miatt is fontos ez számunkra. Szeretjük csinálni, mert a tanári pályán ez a kihívás és a szellemi élmény a mi számunkra is. Mi is gyakran éljük meg a flow élményt egy-egy nyelvi, történelem, matematika vagy természettudományi versenyre való felkészülés. Nekünk fontos az oktatás és nevelés, fontos a tehetséges fiatalok fejlesztése és segítése, fontos az, hogy gyarapítsák tudásukat, de tényleg ennyire fontos ez az ország működése szempontjából is?

Mit jelenthet egy állam számára, rendszerszinten, megtartani, illetve hazahozni a tehetségeit? Azok a tehetséges fiatalok, akik a tanulmányaik befejezése után más országban telepednek le és ott dolgoznak, annak az országnak a jólétén fognak munkálkodni. Azt fogják fejleszteni, ott fizetnek adót, ott lépnek be az innovációba, ott keresnek megoldási javaslatokat a problémákra. Más vidékek kulturális és szellemi értékeihez járulnak hozzá. Ott fogalmazzák meg a meglátásaikat. Közben az a vidék, ahonnan elindultak, ahol a gyökereik vannak, az leépül, elveszíti vonzó hatását, az emberek nem élik meg benne azt a fontos érzést, hogy egy fejlődő közösség tagjai. A légköri mozgások irányát a nyomáskülönbség határozza meg, a társadalmi folyamatok irányát a társadalmi környezet és a benne lévő erők befolyásolják. Reménykedem abban, hogy akik ennek a szakemberei, akik ebben tudnak gondolkozni, azok megtalálják azokat az eszközöket, amelyek segítségével a folyamatok irányának megfordulhat.

Ugyanúgy igaz ez a mi vidékünkre is, amelyet nem csak az elmúlt 20-30 év, de 80 év előbb kényszerű majd önkéntes elvándorlása sújt. A Tompa Mihály Református Gimnázium az indulásánál és most is kiegészülve az óvodai neveléssel és alapfokú képzéssel fontos szerepet tölt be a gömöri magyarság életében. Az emberek reménységgel tekintenek ránk. Azt várják el, hogy segítsük a gyermekeiket abban, hogy megtanuljanak értő módon olvasni, a gondolataikat szóban és írásban is megfogalmazni. Megtanuljanak gondolkodni és összefüggéseiben látni a világot, megértsék annak működését, észrevegyék a szépséget, és maguk is alkotó módon tudjanak hozzátenni. Joggal várják el, hogy foglalkozzunk a fiatalokkal, segítsük a felkészülésüket az érettségi vizsgáig.

Van-e esélye annak a régiónak, amelyből évtizedeken keresztül elmennek azok, akiknek tehetségük van, akik akarnak és tudnak gondolkozni annak fejlődéséről, jólétéről. Elmenjenek azok, akik átlátják a problémák lényegét, kellő műveltséggel, rálátással rendelkeznek ahhoz, hogy javítani tudják a helyzetet. Lehet-e a mi vidékünk a tehetséges emberek szempontjából kiapadhatatlan forrás? A falvaink már egy-két évtizede nagyon rossz állapotban vannak.

Kedves ballagó diákjaink! Mi az, amit még most, az utolsó szó jogán elmondhatok, mi az, amit még gyorsan, az elindulás pillanatában a tarisznyátokba csúsztathatok? Kihasználva az előttetek álló napokat, készüljetek fel becsülettel az érettségi vizsgára. Aztán menjetek világot látni, készüljetek fel a hivatásotokra, és utána gyertek haza! Orvosokra, tanárokra, lelkészekre, műszaki és egészségügyi szakemberekre, mérnökökre, pedagógusokra szükség van. Ma már az informatikusok is tudnak otthonról dolgozni. Nem a munkalehetőségek hiánya a mi szülőföldünk problémája. Szakértelemmel rendelkező, gondolkozó, a világot összefüggéseiben látó, a környezetért felelősséget vállaló emberekre van itthon szükségünk.

Kedves Szülők! Bátorítsák ebben gyermekeiket!

Kedves búcsúzó diákok! Isten áldjon benneteket!”

Molnárné Pelle Beáta, a rimaszombati Református Oktatási Központ igazgatója