Néhai Dobos Bélára, a Bátkában is szol­gált lelkipásztorra emlékezünk a napok­ban, aki tizenöt évvel ezelőtt adta vissza lelkét Teremtőjének. Szeretettel emlékez­nek rá mindmáig, akik ismerték és akik szerették – közöttük özvegye és volt gyü­lekezeteinek tagjai.

Jómagam nem ismerhettem személye­sen, de többek között a Bátkai Reformá­tus Egyházközség volt gondnokától, Sza­bó Józseftől sokat megtudtam róla, aki a szeretett lelkipásztorról ezekkel a szavak­kal kezdett el beszélni: „Kimondottan hű szolga…” Elmondta, hogy négy gyüleke­zetet szolgált be az 1960-as évek második felétől: Bátkát, Rakottyást, Uzapanyitot és Balogtamásit. Előbb Uzapanyitról járt szolgálni, de idővel átköltöztek Bátkába. Minden vasárnap tartott istentiszteletet mind a négy gyülekezetben, és mivel au­tója nem volt, kerékpárral közlekedett a falvak között. Igehirdetései közérthetőek, gyülekezetszerűek voltak, és nemcsak azért, mert nagyon jó szótehetséggel áldotta őt meg Ura, hanem azért is, mert a szó leg­szorosabb értelmében benne élt a gyüle­kezeteiben. A családlátogatások és a min­dennapi kapcsolattartás révén hűen és hi­telesen pásztorolta a gondjaira bízott nyá­jat. A gyermekmunka, az ifjúság, a fiatal­ság különösen is szívügye volt. Volt, hogy maga sütött palacsintát a négy faluból összesereglett konfirmandusoknak vagy hittanosoknak. Amikor a rendszer tiltotta, ő akkor is keresztelt, konfirmált, esketett; volt amikor nyilvánosan, máskor titokban. Példaértékű volt az is, ahogy saját csa­ládjáról gondoskodott, különösen a súlyos balesetet szenvedett lányáról, akinek fel­épüléséért minden áldozatot képes volt meghozni. Amikor ő maga is megkapta a súlyos kórt, akkor sem adta fel a szolgála­tot, bár teste folyamatosan gyengült. 1997 húsvétján az úrvacsorát is kiszolgáltatta, majd az istentisztelet végén így köszönt el: Nem búcsúzom Bátkától, a bátki gyü­lekezetet továbbra is szívemben hordo­zom… 1997. április 13-án a hü szolga megtért Urához. Legyen emléke áldott az emlékezők szívében!

Kovácsné Tímár Ildikó
(Megjelent a Kálvinista Szemle 2012. év áprilisi számában.)