December 3-án már előre örültünk ennek az összejövetelnek. Helyszínül a gyülekezeti terem szolgált. Tizenkilencen voltunk. A nap imádsággal indult, majd énekkel folytatódott. Ezután Molnár Sándor tiszteletes úr rövid áhítatot tartott.

Ezután egy „színjáték” következett, aminek a címe Az igazság. Fejes Ágnes lelkésznő egy piros lufival magyarázta el azt, hogy az igazság mindig annál van, aki a lufit, azaz a világot a kezében tartja.

A világvégével kapcsolatos igazságokról a Bibliában is olvashatunk. Bármikor bekövetkezhet, erről csak Isten dönt, és ilyenkor csak benne bízhatunk. Aztán ismerkedős játékokat játszottunk. A hangulat felszabadult volt, egymást jobban megismertük, és közelebb kerültünk Istenhez is. Közben sokat énekeltünk. Az asztal terítve volt sok finomsággal, bármikor vehettünk belőle. Mire az ebédet felszolgálták, mindenki nagyon éhes volt, szinte lecsaptunk a virslikre. 🙂 Délután Szarvas Erzsébet lelkésznő prezentációja következett, ami magába foglalta a világvége többféle eljöveteléről szóló elméletek 10 verzióját. Ezekből egyik sem vált be… Mindezek után már mindenki másképp vélekedett erről a témáról. Búcsúzásul a kedvenc dalunkat énekeltük, az Igéd lámpást.

Az én véleményem az,hogy ha Istenben bízunk, nem kell félnünk a világ végének eljövetelétől sem. Isten teremtett minket, az övéi vagyunk, Ő dönt az életünkről és halálunkról is. Amíg megtart minket, Madách Imre „Ember tragédiája” című könyvéből idézve :

Az Úr mondja: Ember küzdj és bízva bízzál!

Bálint Barbara

Ide kattintva megtekintheti a többi képet is.

A színdarab, mások előadásban: