Igazi nyári meleg, tiszta égbolt, napsütés, jókedv, egy kisbusz, nyolc bátor utazó, köztük két mindenre elszánt sofőr. Azon a szerdai késő délutánon minden együtt volt egy újabb, izgalmas utazás kezdetéhez. Az úti cél: Vlotho. A lelkes csapat hősiesen tűrte a hosszú, éjszakán át tartó utazás fáradalmait, s így másnap délelőtt el is érte kijelölt célját.

Vlotho. Ahol a testvérgyülekezet tagjai meleg szeretettel és nagy öleléssel fogadták régen látott barátaikat. Ahol nap, mint nap bőségesen terített asztal, gőzölgő kávé, vagy éppen friss gyümölcs várta a fáradt utazókat. Azt kérdezed, miért voltak fáradtak az utazók? Azért, mert a hét minden napjára jutott legalább egy izgalmas kaland a számukra. Volt, amikor a német városkák szépségeit csodálhatták Bad Salzufeln vagy Bodenwerder utcáin sétálgatva. A ströhen-i állatkertben nem csak ismert és kevésbé ismert állatokkal találták szembe magukat, de a teve hátára is felpattantak a vállalkozóbb szelleműek. Az Ausländer házaspár hangszergyűjteményét és bemutatóját mindenki nyitott szívvel és fülekkel nézte és hallgatta. Továbbá csónakázás, minigolf és még sok színes program tette érdekesebbé az ott töltött hetet. Vasárnap két gyülekezetben is tiszteletét tette a rimaszombati küldöttség, élükön Mikos Tamás segédlelkésszel, aki német és magyar nyelven hirdette az igét.

S minden bőség, minden kaland mellett megmutatkozott, milyen is az, amikor anyanyelvre és korra való tekintet nélkül válnak az emberek testvérekké. Amikor német és magyar ugyanazzal a hittel, ugyanazzal a lelkesedéssel énekel és dicsőíti az Istent. Amikor már fel sem tűnik, hogy ki milyen nyelven beszél és énekel, csak az számít, hogy együtt tesszük, amit teszünk. Közösségben. Én köszönöm, hogy részese lehettem ennek a közösségnek.

Arany Nikolett

Nézzen körül a Vlotho-i református templomban vagy az Uffeln-i evangélikus templomban.

A „nagy utazás” képei megtekinthetők a 2014. év képei között.