M. Erismann – ITné: Tanács Ha bánt a bú, a bánat, a szív vigaszra vár, Ha űznek éji ámyak, s az álom messzejár: Tekints fel jó Atyádra, Ő hallja hő imád, Karját feléd kitárja, ne félj, gondol reád. Míg fájón hull a könnyed, mert álmod összetört, Úgy érzed, nem lesz könnyebb a kín, mi meggyötört: Fordítsd Atyádhoz arcod, csak Ő adhat vigaszt, Megérti minden harcod, s lecsendesíti azt. Oly régen…folytatás…

Gerzsenyi Sándor: Az öreg hajós balladája Só-marta, hínár-lepte, vásott bárka. Csoda, hogy még a felszínen marad. Moszatok, csigák martak oldalába. Rozoga, múzeális, vén darab. A vén hajós az árboccal bajolgat. Vitorlát rángat… Túlgyors az iram. Egybemosódik már a múlt s a holnap. Közelg a part. – Ó, irgalmazz, Uram! Ezer vihar közt érkezett e szirthez, Mely forgácsot csinál belőle tán. Jó lenne látni, a vén harcos mint lesz Nyertes bajnok…folytatás…

Juhász Gyula: A Várta Fölégettem az összes hidakat, Egyedül állok örök ég alatt. Nem kell a kincs és nincs már szerelem, Csak a magány és szegénység van velem. Nem lázadok már és nem álmodom És nem sírok a földi romokon. Meghaltam sokszor és nem élek én. De mindeneknek bánata enyém. Jövő minden reményét ringatom, Mint a vihart és fészket a falomb. Így állok örök békességbe már S az Istent várom,…folytatás…

Egy évszázad Ezer év és még ezer. S talán az ötödik. Ő általa és érette vagyunk ma itt, Kiket vert a sors és megőrzött a hűség, A porból emelt fel a daccal megvallott hit. A fekete éj urai fémszörnyeken jöttek, Az esendő testen mégis átfénylett a lélek, És ha elindultak a marhavagonok, Felizzottak a rabok szívében a fények. Egy évszázad. A szép új világ ígérete Tűzben, vén mocsokban vált ócska…folytatás…

Képes Géza: A XLII. zsoltár Mint a forrás friss vizére vágyakozik a szarvas: szívem vágyik, hajtja vére Tehozzád, ó, irgalmas. Rád áhítozom nagyon, itass meg, mert szomjazom – Uram, Istenem, adj erőt megállnom szent színed előtt. Éjjel-nappal égő könnyek sózzák meg kenyeremet, midőn ellenségim jönnek kérdvén: – Hol az Istened?” Ezekről emlékezem, igen megkeseredem – Istenem, házadba mégyek, hol örvendezvén dicsérlek. Mért hagytad el így magadat, én lelkem, mért csüggedsz…folytatás…

Széll Barnabás: Mit mondasz majd Mit mondasz majd, ha előtte állsz, egyedül, magad?! Kérdések tüze zúdul ott neked. Nem lesz ember pajzs akit feltarthatsz, hogy ő is ezt teszi és nem mondhatod: Ezt pont te kérdezed?! – Ő példát adott – A legszebb ruha előtte nem takar. A legszebb mosoly Őt nem téveszti meg. Semmit nem ér ott a pénzed, és bűn a pesszimizmusod – mire mindig volt okod –…folytatás…

Ölbey Irén: Adventi hajnal Zihál a szél s megfagy a sóhaj, a felhő fenn hajó raj. Könyörtelen, vad téli éjjel, az út a messzeségbe vész el. De lángruhában száll az angyal s lila sugárral gyúl a hajnal. Adventi hajnal, zeng és árad a lélekből a tiszta bánat. S a vágy zokog és zsolozsmázik s harsog az Isten trónusáig. Sikolt a könnyes antifóna, hogy jöjjön a szépséges óra, harmatozza az Úr,…folytatás…

Groska Jószef: Jöjj békesség fejedelme! Jöjj békesség fejedelme! Az egész világ téged vár, mert oly sok háború után békességben szeretne élni már. Jöjj békesség fejedelme! A megváltott nép hív és vár! Vándor utján próbák között félelemmel, fáradtan jár… Jöjj békesség fejedelme! Hozd el békeországodat! Amelyben édeni béke várja, a megváltottakat! (Forrás: internet)

Herjzeczki Géza: Várj még! Megállt a víz. Minthogyha óriási kéz tartotta volna föl, megállt, s rakásra gyűlt, feszült, hullám hullámra hőkölt. Megállt egy percre, amíg a túlsó partra át nem értünk. Várj még Uram! Kezed ne vedd el! Még mindig itt vagyok, Még mindig itt vagyunk sokan. (Forrás: internet)