Lk 14,12 Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: “Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged.
Lk 14,13 Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg,
Lk 14,14 és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.”
Lk 14,15 Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: “Boldog az, aki Isten országának vendége.”
Lk 14,16 Ő pedig a következőképpen válaszolt: “Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg.
Lk 14,17 A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van.
Lk 14,18 De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!
Lk 14,19 A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem!
Lk 14,20 Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek.
Lk 14,21 Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat.
Lk 14,22 A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely.
Lk 14,23 Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.
Lk 14,24 Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.”

Furcsa történet ez. Egy vendégség, amibe senki sem akart elmenni. Nem tudom szerveztetek-e már vendégséget, de annyit elárulhatok nektek, hogy nagyon rossz érzés, ha nem jön el mindenki akit meghívtatok. Még rosszabb lehet, ha senki sem jön el. A történet lényege mégsem a rendezvényszervezés, hanem az önzetlenség. Amikor a házigazda látja, hogy a gazdagságát a gazdag barátai semmibe sem veszik, úgy dönt, hogy azokat hívja meg, akikre senki sem gondolt volna. A sántákat, meg a csonka-bonkákat. Azokat, akik nem azért jönnek el, mert a házigazda befolyásos ember, hanem mert egyszerűen nem lenne mit enniük. És ennek a gazdag embernek meglesz a jutalma, mert olyanokon segített, akiktől nem vár viszonzást. Jézus mindig arra buzdít bennünket, hogy önzetlenül tegyük amit teszünk, ne számításból. Azokon segítsetek, akiken segíteni kell, ne azokon, akik szimpatikusak, és meglesz a jutalmatok a mennyben.