Egy évszázad

Ezer év és még ezer. S talán az ötödik.
Ő általa és érette vagyunk ma itt,
Kiket vert a sors és megőrzött a hűség,
A porból emelt fel a daccal megvallott hit.

A fekete éj urai fémszörnyeken jöttek,
Az esendő testen mégis átfénylett a lélek,
És ha elindultak a marhavagonok,
Felizzottak a rabok szívében a fények.

Egy évszázad. A szép új világ ígérete
Tűzben, vén mocsokban vált ócska ronggyá.
Mégsem szánta önnön álmaink vesztét,
Ki keresztként hordta a kor megannyi gondját.

Mert nincs gazdagabb, ki megosztja mindenét,
Amije van s a nincsen is osztozik mással,
S az örök igék hű pásztoraként
Megküzd milliónyi kishitű Tamással!

Az idő küllői közt, kerékbetört testtel,
Itt állunk. Már megkoptak a becéző igék,
Csak érinteni tudunk felsebzett ujjbegyekkel,
Hogy felszakadjon végre az ólomszínű ég.

Mert eljön egy új kor, tisztább, igazabb élet,
Hol otthonra lel az emberarcú nemzet,
S mi veled, jóságod és konok hited által,
Követjük az egyetlen, igaz fejedelmet.

(Forrás: internet)